Válogatott sztorik, Bendó Zsolt “Befejezetlen meccsek” című könyvéből, 6. rész.

A dániasport.hu örömmel ad helyt olyan történeteknek melyek eddig nem kerültek a nagy nyilvánosság elé, vagy már a feledés homályába veszett az idők során. Az új, ezentúl majd minden hétfőn megjelenő sorozatunk ilyen lesz. Elsősorban a sporthoz és Dániához köthető sztorikat mutatunk be, Bendó Zsolt 2017-ben megjelent “Befejezetlen meccsek” című könyvéből.

A”Befejezetlen meccsek” nem sportkönyv.  Életrajzi ihletésű regény. De az írást, az első lapoktól az utolsóig végig kíséri a sport, azon belül a labdarúgás, kézilabda iránti rajongás. A regény írója közel ötven éve él Dániában, igazolt labdarúgó volt, később a Nemzeti Sport és más magyar, szlovákiai magyar lapok tudósítója.   Dolgozott sport tanácsadóként, az ő közreműködésével szerződött Dániába többek között  Siti Eszter, Németh Helga, Bódi Berni, Pálinger Kati, Kovacsicz Móni és az egyetlen férfi játékosként Császár Gábor.

Az FCK felkérésére segített Rabóczki Balázsnak az FCK kétszeres dán bajnok kapusának beilleszkedni a csapatba, eligazodni a dán hétköznapokba. A humoros, sokszor mélységesen szomorú történet érdekes olvasmány nemcsak a sportrajongók számára. A szerző hozzájárulásával mi természetesen a sporttal kapcsolatos oldalak között szemezgettünk.

A múlt héten elkezdtük a kézilabdás sztorikat is, nem állunk meg egynél itt egy újabb “Befejezetlen meccsek” című könyvből

“ Lajos ez a te sarad…”

Dánia a női kézilabdavilág közepe lett. Dőlt a pénz a klubokba, a válogatott megnyert minden nyerhetőt. Sikk lett Dániában kézilabdázni, és kifizetődő. Ugyanakkor a magyar női kézilabda is csúcsközelben volt.
Már ekkor megkeresett néhány lány, tudnék e segíteni. Emlékszem Borók Rita volt az első, akinek közreműködtem a szerződésében. Laci, a férje menedzselte Ritát, én csak tolmácsoltam, talán adtam néhány tanácsot is, amit Laci vagy megfogadott, vagy nem. Rita viborgi szereplése kimondottan sikertörténet. Remekül játszott, a szerénysége ellenére a Viborg egyik vezéregyénisége volt. Imádták a szurkolók, a játékostársai, és ami a legfontosabb, Ulrik Wilbek a csapat edzője is.
Naiv, zöldfülű voltam még a kézilabdában. Azt hittem különösebb meglepetések nem érhetnek, hiszen a focin keresztül tudok mindent, amit tudni érdemes egy labdával játszott csapatsportágról. Tévedtem. Már az edzők viselkedése is meglepett. A futballedzők sem piskóták, de ők még az elviselhető kategóriába tartoznak. Ellentétben sok narcisztikus, sértődékeny, egészséges kompromisszumra képtelen kézilabdaedzővel. Voltak konfliktusok, melyeket, talán egy kivételtől eltekintve sikerült megoldanom.
Az első problémák még a cikkeimből adódtak. Mocsai Lajosról és az elveszített olimpiai döntőről a Nemzeti Sport felkérésére készítettem rövid kis írást. Gyanítom, nem véletlenül esett rám a választás. Ma is úgy érzem, otthon nem merték megírni azt, amit gondoltak az újságírók. A cikkemben megszólaltak a mérkőzés dán főszereplői, a norvég világsztár, Grini és Ulrik Wilbek, akit én a világ egyik legjobb kézilabda szakemberének tartok. A sorok között ugyan ott volt a véleményem az elvesztett aranyról, de hagytam, mondják el a dán lányok, hogyan élték meg életük talán legnagyobb sikerét. A Nemzeti Sport ugyanazon az oldalon jelentette meg Lajos olimpiai értékelését és az én cikkemet. Nem hinném, hogy véletlen volt, de ugye, az újság szerkesztése nem rám tartozott. Felül az értékelés, alatta a cikk „Kemény szavak északról” címmel. Finoman szólva is volt véleménykülönbség a két írás között. Másnap reggel Siti Bea hívott fel telefonon, aki az Ikastban szerepelt ebben az időben.
– Keres a Lajos – mondta.
– Szuper, legalább megbeszéljük a döntőt.
Kis idő múlva Lajos hívott. Normális, kulturált beszélgetés volt. Vagy két és fél óráig diskuráltunk. Sok mindenben nem értettünk egyet, de később ezeket is megbeszéltük Dániában egy sör mellett. Egyetlen dolog nem tetszett, felhívatta Ulrik Wilbeket, hogy valóban azt mondta-e, ami a cikkben áll.
– Mi van Nicolei, nem hisz neked a Mocsai – kérdezte tőlem mosolyogva Ulrik, amikor legközelebb találkoztunk.
Lajos ez a te sarad!

Volt még egy eset Mocsaival, szintén az újságíráshoz kapcsolódik. Borók Rita egy súlyos sérülés után nem kívánt többé a válogatottban szerepelni. Lajos a sajtóban csúnyán nekiment Ritának. Ahogy később hallottam, egy dán edző súgott neki, valótlanságokat. Bírósági per lett a dologból, mert Rita férje feljelentette őt hitelrontásért. Véleményem szerint jogosan, de én ebben az ügyben nem szerettem volna tovább közreműködni. Előzőleg megírtam a véleményem egy újságcikkben, cáfolva Lajos állításait. Ezzel az én szerepem a lovagiasság szabályait betartva véget ért. Másképpen történt. Tanúként idéztek be a tárgyalásra, ami Kaposváron zajlott. Citálták a nevezetes cikket. Ott volt egy másik tanú is, aki azt állította, hogy az újságíró már korábban is valótlanságot írt, többek között róla is. Természetesen jól ismertem az illetőt, évekig jó viszonyban voltunk, kitűnő kézilabda szakember, ugyanakkor egy önfejű, makacs, és mint kiderült, velem szemben rosszindulatú.

Korábban jó viszonyban voltunk, aztán amikor Siti Eszti Dániába igazolt, hirtelen én lettem a rosszfiú. Eszébe sem jutott, hogy esetleg ez Eszti döntése lehet, miután klubja nem fizette ki, csak jóval később a neki járó több hónapos fizetési hátralékot. Nem a pénz játszotta a főszerepet a történetben. Eszti mindenképpen váltani akart, külföldben gondolkodott, mert nem szívesen ment volna a legnagyobb hazai riválishoz, pedig ez volt a másik alternatíva. Kedvelte az edzőt, még is arra kért, hogy a már januárban aláírt szerződést, csak májusban, a bajnokság vége előtt hozzuk nyilvánosságra.
– Szétszednek, kikészítenek, ha kiderül, várjunk májusig – mondta.
Nekem más volt a véleményem, mert dán fejjel gondolkodtam, és máig szeretem azt a klubot. – Mondjuk meg, legyen idejük keresni egy irányítót – érveltem.
Esztinek lett igaza. Vissza lehet keresni az akkori sajtóban. Jobbnál jobb meccseket játszott a csapatában májusig, aztán amikor bejelentette a távozását, megváltozott róla az edző és a sajtó véleménye is. Fejben már Koppenhágában van, – mondták az okosok. Nem sokkal később Farkas Ági és Benyáts Bea is Dániába szerződött, nem rajtam keresztül, ezt mindenki tudta. Ennek ellenére, amikor húgom barátnője egy alkalommal betért kedvenc szentendrei éttermébe, a tulajdonos közölte vele, jobb, ha a Bendó nem teszi be a lábát Magyarországra.
– Le fogják lőni, mert szétszedte a csapatunkat – közölte az edző jó barátja.
Na, amikor fülembe jutott a kedves üzenet, azonnal felhívtam az edzőt.
– Én ilyent nem mondtam. Mit gondoltál, hogy meg fognak dicsérni? – támadott vissza, amikor kérdőre vontam az életveszélyes fenyegetés miatt. Felhívtam az étterem tulajdonosát, történetesen őt is jól ismertem. Jót röhögött.
– Zsolt nem ismered a viccet?
Tényleg jó vicc volt.

Befejezetlen meccsek című könyv alapján

A “Befejezetlen meccsek” című könyv, még korlátozott számban megrendelhető az alábbi e-mail címen: zsoltbendo@hotmail.com.

A következő rész tartalmából:

Volt egy pengeváltásom Anja Andersennel is, mégpedig Pálinger Kati szerződése kapcsán

Befejezetlen meccsek című könyv alapján…

Forrás: Bendó Zsolt – Befejezetlen meccsek- című könyve alapján.

A Dániasport közösségi oldalán illetve a https://daniasport.hu/ oldalon  található cikkek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. A https://daniasport.hu/  cikkei és tartalmai kizárólag csak, forrás megjelölésével felhasználhatók!Engedély nélküli bármilyen módon történő felhasználása, másolása vagy sajtótermék általi megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet!