Kitálalnak az elmúlt évek legnagyobb német kézibotrányának áldozatai
Hetek óta tart a botrány a Borussia Dortmund női kézilabdacsapatánál. Előbb a 2021-es bajnok két válogatott játékosa, az irányító Mia Zschocke és a jobbszélső Amelie Berger nyújtott be szerződésbontási kérelmet, és ezzel egy időben egy, az erőszakkal és visszaélésekkel foglalkozó független szervezethez fordultak. Jackie Moreno –volt dortmundi játékos- is megszólalt a svéd sajtóban.
A klub vezetése elbagatellizálta a dolgot és a két játékos tette felelősség, mondván, egyszerűen nem akarnak már a klubhoz tartozni.
Aztán szeptember 19-én a Dortmund azonnali hatállyal felmentette André Fuhr edzőt, hozzátéve, a döntés semmi máshoz nem kapcsolódik, egyszerűen a játékosok és a közvélemény is olyan élesen bírálta a szakembert, hogy ez szinte lehetetlenné tette kézilabdára koncentrálást.
Újabb két nap múlva a Német Kézilabda Szövetség is bejelentette, hogy a továbbiakban nem Fuhr látja el az U19-es válogatott vezetését, az edző arról tájékoztatta a szövetséget, hogy a személyéről folyó viták miatt nem áll a csapat rendelkezésére a továbbiakban.
Az ember lassan, de biztosan összetört
A Ruhr Nachrichten azt írta, több mint 20 kézilabdázó hasonló vádakról számolt be André Fuhrral kapcsolatban, az ügy kipattanása után pedig egyre több játékos mondta el a tapasztalatait a dortmundi légkörről.
A svéd válogatott beállós, Clara Monti Danielsson 2020–2021-ben játszott a német csapatban, de örül, hogy már a francia Chambray játékosa. Egyetlen szezon elég volt ahhoz, hogy kihasználjon egy záradékot és felbontsa a szerződését.
„Még soha nem láttam hasonlót, sohasem tapasztaltam, hogy ennyien így kimerüljünk mentálisan” – mondta az SVT Sportnak. Visszaemlékezett egy alkalomra, amikor Fuhr visszajelzést kért a játékosaitól egy meccs után, de amikor valaki elmondta a véleményét, keményen leszidta.
„Normális esetben összevesztem volna vele, mert egyetértettem azzal, amit hallottam. De nem tettem, és nagyon szégyellem. Nem bírtam elviselni. Mert tudtam, hogy ha vállalom ezt a konfliktust, akkor az edzővel az egész edzés alatt meg kell küzdenem. Egyetlen szót sem tudtam kinyögni, és ezt ma már nagyon szégyellem.”
Fuhrt azzal is vádolták, hogy rasszista megjegyzéseket tett, de Danielsson ilyet nem tapasztalt. Viszont lelki terror alatt tartott mindenkit. Volt egy olyan meccs, amelynek az első félidejében üvöltözött a beállóssal és ezt az öltözőben is folytatta.
„Amikor könnybe lábadt a szemem, azt mondta: Most elkezdesz sírni? Szerinted ettől jobb lesz?… Aztán meccs után azt mondta, hogy talán minden alkalommal meg kell sirattatnia, ha utána jobban teljesítek. Az ember lassan, de biztosan összetört…”
Állítja, a klub vezetése is hibázott, mert észrevehették volna, hogy valami nincs rendben.
„Minden évben tíz lány távozott, és egyértelmű jel arra, hogy valami nincs rendben. Tudom, hogy többen nagyon rosszul érezték magukat lelkileg. Pszichológushoz jártak a szezon alatt és után, ketten teljesen felhagytak a kézilabdával, csak mostanában tértek vissza.”
Minden nap a túlélésről szólt
A svéd balszélső Jackie Moreno is elmenekült a német klubtól, pedig 2020-ban még úgy érezte, a dortmundi szerződéssel gyermekkori álma vált valóra.
„Olyan átkozottul boldog és izgatott voltam, és emlékszem, hogy felhívtam anyukámat, és azt mondtam, hogy pontosan a megfelelő helyen vagyok, pontosan a megfelelő időben” – mondta a Handbollskanalen.se portálnak.
„De a gyönyörű környezet, ahová kerültem fokozatosan egyre rosszabb és pusztítóbb lett. Sokan mondták, hogy a pályafutásom felfelé ível, hogy a válogatottban is számítanak rám, de valahol nem tudtam ennek örülni, nem láttam benne a szépséget. Mert részese voltam mindannak, ami Dortmundban történt. Láttam, hogy az élet, amiről álmodtam, nem olyan szórakoztató, mint gondoltam. Minden nap a túlélésről szólt, ennek ellenére jól teljesítettem a pályán. De nem tudtam élvezni.”
Annyira elveszítette a hitét, hogy már nem is érdekelte a kézilabda.
„Ha a kispadon kezdtem, azt éreztem, hogy ez nagyon szép, mert akkor Fuhr nem kiabált velem. Elvesztettem az önbecsülésem, megkérdőjeleztem magam, mint embert és mint játékost. Emlékszem, hogy edzés közben az órát néztem, és visszaszámoltam a perceket. De ezt tettem a meccs alatt is.”
A csapaton belül megvolt az egység abból a szempontból, hogy mindenki egy csónakban evezett.
„Valahol mi, lányok ugyanazokat tapasztaltuk, és ezért megnyugvást találtunk egymásban. Belső körben támogathattuk egymást, és nagyon jó volt, hogy nem voltunk egyedül. Mindenki ennek az embernek a prédájává vált.”
Úgy érezte, ha kézilabdát lát, meghal
Túl sok részletbe nem kívánt belemenni, mégis megosztotta néhány tapasztalatát.
„ Általánosságban elmondható, hogy szélsőséges pszichológiai terrorban és olyan pusztító környezetben dolgoztunk, ahol az embereknek egyáltalán nem volt szabad kinyitniuk a szájukat. Ha igen, rosszul bántak veled. Még szabadidőnkben is irányítottak minket, úgy éreztem, elvesztem önmagam. Soha nem féltem ennyire kimondani a véleményemet. Szexuális zaklatásnak voltunk kitéve. Azt írta egy csapattársamnak, hogy nekem van a legszebb fenekem. Ilyet egy edzőnek nem szabadna mondania. Az ilyen mentális dolgok megzavarták a kézilabdára való összpontosítást. És a legbetegebb, hogy elkezded normalizálni a helyzetet, hiszen minden nap benne vagy.”
Moreno úgy bontotta fel a szerződését, hogy nem volt új klubja. De nem is vágyott rá. Tavaly nyáron hazaköltözött Stockholmba a kézilabdázás gondolata nélkül.
„Úgy éreztem, ha kézilabdát látok, meghalok. Személyi edzőként dolgoztam, hogy valami mással lefoglaljam magam. Túléltem egy traumát, és úgy éreztem, hogy most nem bírom tovább. Ha két hónappal ezelőtt megkérdeztek volna, azt mondtam volna, hogy soha többé nem akarok kézilabdázni. De most nagyon hiányzik, és nem állok készen arra, hogy végleg eldobjam.”
Az 51 éves Fuhr ügyvédje a Ruhr Nachrichtennek csak annyit közölt, hogy nem kommentálja a nyilatkozatokat.
